Az alábbiakban összegyűjtöttünk az Elsevier tárgyalásokhoz kapcsolódó legfontosabb információkat.
Az EISZ 2018 márciusában kezdte meg az Elsevierrel a tárgyalásokat a 2019-re szóló szerződésünkről a ScienceDirect Freedom Collection, Scopus, és SciVal adatbázis tekintetében. Az eddigi tárgyalások során a kiadó nem nyújtott be olyan ajánlatot, amely megfelelne a tárgyalóbizottság által megfogalmazott igényeknek. Mivel a jelenlegi szerződésünk 2018. december 31-én lejár, így várható, hogy a ScienceDirect Freedom Collection, Scopus, és SciVal adatbázisok hozzáférésében problémák léphetnek fel 2019. január 1-től.
Ki vesz részt a tárgyalásokon?
A tárgyalóbizottság vezetője: Török Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára
A bizottság tagjai:
- Birkner Zoltán, elnök, Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal
- Gelencsér András, alelnök, Magyar Rektori Konferencia
- Havady Tamás, tanácsadó, Innovációs és Technológiai Minisztérium
- Horváth Zita, felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár, Emberi Erőforrások Minisztériuma
- Monok István, az EISZ Programtanács elnöke
- Szász Károly, kancellár, Semmelweis Egyetem
- Urbán Katalin, osztályvezető, EISZ Titkárság
Mi volt a tárgyalások célja?
Az Elsevier Magyarországon 18 éve szolgáltatja a tartalmait az Elektronikus Információszolgáltatás Nemzeti Program keretében. Ez idő alatt a kiadó által felszámított díjak egyre emelkedtek, nagyrészt ez okozta a jelenleg már fenntarthatatlan helyzetet. Ez nem magyar sajátosság, az elmúlt években egyre több külföldi intézmény mondta le a nagy kiadókkal kötött, úgynevezett big deal előfizetéseit, mivel már nem tudták fizetni a folyamatosan emelkedő díjakat.
A közelmúltban több intézmény és konzorcium is lépett abba az irányba, hogy az előfizetések helyett úgynevezett átmeneti (transitional, offset, read-and-publish stb.) megállapodásokat kössenek a különböző kiadókkal. A sikerek mellett azonban ez a kezdeményezés az Elsevier esetén minden esetben ellenállásba ütközött.
2018 végre változást hozhat a könyvtárak és intézmények kiszolgáltatott helyzetében, és úgy tűnik, hogy a tudományos kommunikáció piacán az erőviszonyok átrendeződését figyelhetjük meg: korábban példátlan volt, hogy az egyetemek, könyvtárak és kutatóintézetek sikertelen tárgyalások esetén felálltak az asztaltól. Mára ezt több német és svéd intézmény megtette, és világszerte várható, hogy amennyiben a kiadó nem változtat az agresszív üzletpolitikáján, az előfizetések lemondása tömegessé válik.
A kiadókkal folytatott tárgyalások kimenetele azonban nem csupán gazdasági szempontból meghatározó: széles körű, hazai és nemzetközi összefogással egy régóta esedékes kötelezettségünknek tehetünk eleget azáltal, hogy a jelenleg diszfunkcionális és fenntarthatatlan tudományos kommunikációs rendszert a kutatói- és széles szakmai közösség érdekeinek és igényeinek megfelelően egy átlátható, versenyképes, és hosszú távon fenntartható modell váltsa fel.
Miért fontos éppen most Open Access (nyílt hozzáférésű publikálás) szerződéseket kötni? Nem várhat ez?
A tudományos kiadók ellenérdekeltek az Open Access-re való áttérésben, mivel ez a bevételük csökkenéséhez vezethet. A RELX csoport (az Elsevier anyavállalata) részvényeseinek szóló éves beszámolóiban évek óta szerepel az a bekezdés, miszerint az Open Access terjedése hátrányosan érintheti a 40%-os haszonkulccsal működő üzleti modelljüket.
Az elmúlt években több szervezet is megpróbált lendíteni a nyílt hozzáférésű publikálás arányán, azonban az előírásokkal történő szabályozás eddig nem hozott átütő eredményt. A mozgalom mára olyannyira kiszélesedett, hogy küszöbön áll az áttörés: az Amerikai Egyesült Államok több intézménye után Kína is bejelentette, hogy csatlakozik az Open Access (OA) áttérést segítő kezdeményezésekhez.
Az európai kutatásfinanszírozó testületek (köztük az European Research Council) által idén bejelentett Plan S preambuluma is kiemelte és elismerte, hogy az átmeneti szerződések gyorsíthatnak az OA átállás menetén, illetve elfogadhatónak nevezte, hogy az ilyen szerződések keretében finanszírozott publikációk kivételt képezhetnek a szigorú szabályozásuk alól, miszerint a hibrid OA modellt nem tartják támogatandónak.
Az EISZ jelenleg a Taylor & Francis és a De Gruyter kiadóval rendelkezik hasonló szerződéssel, és ez 2019-ben várhatóan tovább bővül olyan kiadókkal, mint a SpringerNature, Wiley, Akadémiai Kiadó, Sage, RSC.
Elhivatottak vagyunk aziránt, hogy az eddig kizárólag előfizetésekre fordított összegeket a magyar tudományos kibocsátás erősítése és láthatóbbá tétele érdekében egyre nagyobb arányban Open Access publikációs költségekké alakítsuk át, azonban az Elsevier ebben nem volt partner.
Mi a magyar fél álláspontja?
A jövőben kizárólag az Open Access publikálást 100%-ban támogató, Read & Publish szerződést kívánunk kötni a kiadóval. A szerződés összegét a jelenlegi ScienceDirect Freedom Collection előfizetési díjában (éves 4,6 millió €, 2018 decemberi árfolyamon ez kb. 1,5 milliárd forint) maximalizáltuk. A magyar álláspont szerint a korábbi évektől eltérően ez az összeg két összetevőt foglalna magában 2019-ben: az előfizető intézménynél megjelenő levelező szerzős cikkek publikációs díját, és a ScienceDirect előfizetési díját.
A kiadó ezzel a konstrukcióval továbbra is megtarthatná a Magyarországról származó bevételét, a magyar kutatói közösség azonban a hozzáférés mellett további előnyökben is részesülne, és mentesülne az OA publikálási költségek alól.
De másfél milliárd forint nem is olyan nagy összeg egy ilyen fontos tartalomért. Miért nem lobbiznak inkább több pénzért a fenntartó hatóságoknál?
Regionális- és globális szinten a magyar előfizetési díj kiemelkedően magasnak mondható, különös tekintettel az ország gazdasági és tudományos teljesítményére, amelyekkel a ScienceDirect előfizetési díja nem mutat semmilyen összefüggést. A kiadók árazási politikája nem nyilvános, ezáltal ellenőrzés nélkül tudják országra szabni az előfizetési díjakat. Erre az Európai Egyetemek Szövetsége (EUA) által publikált jelentés is felhívta a figyelmet, sőt az EUA 2018 őszén panasszal is élt az Európai Bizottságnál a tudományos kiadók monopolhelyzete miatt.
A jelenlegi előfizetési díj 2013-ban emelkedett drasztikusan, amikor is a kiadó az intézmények által korábban egyénileg előfizetett és abban az évben lemondott nyomtatott folyóiratok díját egyszerűen hozzáadta az elektronikus előfizetési díjakhoz.
Az EISZ teljes költségvetésének közel 45%-át az Elsevier termékei teszik ki, így elmondható, hogy 2018-ban az EISZ a központi költségvetését is meghaladó összeget fizet az Elsevier szolgáltatásaiért, és az intézményi befizetések fedezik az összes többi tartalmat.
Az év során több levelet is kaptam a kiadótól, amelyben azt írják, hogy az ajánlataik sokkal nagyobb előnyöket biztosítottak volna a korábbi előfizetési időszakokhoz képest.
Mivel a folyamatban lévő tárgyalás részletei és az indikatív ajánlatok üzleti titkot képeznek, így azokat nem hozhatjuk nyilvánosságra. A lehető legnagyobb átláthatóság biztosítása érdekében kértük a kiadót, hogy a széles szakmai közösség tájékoztatása érdekében a tárgyalási folyamatról több, konkrét részletet és adatokat is nyilvánosságra hozhassunk, azonban a kiadó ebbe nem egyezett bele.
Azt elmondhatjuk, hogy az árajánlatokban foglaltak nem reflektáltak a kéréseinkre, és nem tartalmaztak „kreatív” és „előnyös” feltételeket a korábbi szerződésekhez képest.
Összességében a kiadó legutolsó ajánlata alapján a konzorciumi előfizetés költsége éves szinten jelentősen emelkedne anélkül, hogy ez lényegesen növelné a magyar Open Access kibocsátást az Elsevier lapokban. Ez az áremelkedés semmiben nem különbözik az elmúlt években megszokottaktól.
Mit tartalmazott a kiadó ajánlata?
A kiadó ajánlatai semmilyen pontban nem reflektáltak a tárgyalóbizottság által meghatározott követelményekre, azok továbbra is az elmúlt évek áremelkedésével operáltak.
Az Open Access publikálás elősegítésére a kiadó csekély kedvezményeket biztosított volna az APC (Article Processing Charges) díjakból, az előfizetési díjakat pedig csak abban az esetben csökkentette volna, ha a konzorcium által előfizetett tartalmak is csökkennek.
Mi vezetett a tárgyalások megszakításához?
Az álláspontok közelítése és érdemi tárgyalás helyett az Elsevier az utóbbi években a részükről már megszokott oszd meg és uralkodj stratégiát alkalmazta: egyéni ajánlatokkal keresték meg a résztvevő intézményeket és a tárgyalóbizottság tagjaival való egyeztetés helyett a finanszírozó hatóságok vezetőit.
Miért kellett lemondani a szolgáltatást? Nem lehetett volna legalább egy rövid időre meghosszabbítani a hozzáférést, amíg az álláspontok közelednek egymáshoz?
A tárgyalások előkészítését több mint egy éve kezdtük meg, a kiadót pedig márciusban kerestük meg egy hivatalos ajánlatkérővel. Az elmúlt több mint háromnegyed év során az álláspontok semmilyen mértékben nem közeledtek egymáshoz, így a szerződés meghosszabbítását sem látjuk érdemi lépésnek. Arról nem is beszélve, hogy a magyar törvényi szabályozás sem ad lehetőséget ilyen értékű szerződés meghosszabbítására, a megegyezés kizárólag új közbeszerzési eljárás során jöhet létre.
Az Elsevier termékei a leghasználtabb tartalmak az EISZ adatbázisok körében, a folyóirataik számos tudományterületen a legmeghatározóbbak. Az egyik legfontosabb tartalom szolgáltatójával miért nem lehet kivételt tenni?
Vizsgálataink alapján az Elsevier termékek relevanciája mind az adatbázisok használata, mind a publikációk, sőt a hivatkozások arányában is csökkenő tendenciát mutat. Tisztában vagyunk vele, hogy a folyóirataik közül több is kiemelkedően magas minőségű, azonban a kiadó ezt a helyzetét megpróbálja kihasználni a könyvtárakkal és intézményekkel szemben, hiszen ezek mindegyike egyedi értéket képvisel és nem váltható ki más előfizetésekkel.
Az EISZ tartalmak szolgáltatói közül az összes releváns kiadóval biztató tárgyalásokat folytattunk 2018-ban, ezek alól egyedül az Elsevier volt kivétel. A kiadó saját magát hozta a jelenlegi helyzetbe.
Mi történik 2019. január 1. után?
A kiadótól először csak december 6-án kaptunk hivatalos információt arról, hogy a hozzáférés megszűnhet, amennyiben a jelenlegi szerződésünket nem hosszabbítjuk meg. Mivel ezt nem áll módunkban megtenni, így előfordulhat, hogy 2019. január 1. után a ScienceDirect és a Scopus nem lesz elérhető.
A kiadó 2019. január 9-én kelt levelében tájékoztatta az intézményeket, hogy 2019. január 11-től megszünteti a hozzáférést a tartalmakhoz.
Mi a helyzet a korábban előfizetett tartalmakkal? Azok továbbra is elérhetők maradnak?
2012-ben a tárgyalások során a magyar tárgyaló fél az árcsökkentés érdekében lemondott az előfizetett tartalmak örökös hozzáférési jogáról. Ez azt a képtelen helyzetet eredményezi, hogy habár 2012 és 2018 között Magyarország több mint 10 milliárd forintot fizetett az Elseviernek, a kiadó az ez idő alatt előfizetett tartalmakhoz való hozzáférést sem biztosítja.
A tárgyalások során lépéseket tettünk a korábban előfizetett tartalmak hozzáférési jogának visszaszerzésére, az ezt lehetővé tevő közbeszerzési eljárás dokumentációját november végére előkészítettük, és készek lettünk volna arra, hogy az intézmények számára az EISZ központi költségvetés terhére beszerezzük a korábban előfizetett tartalmakat.
Azonban november végén az Elsevier levélben arról tájékoztatta a tárgyalóbizottságot, hogy ezen a közbeszerzési eljáráson nem kíván indulni, a korábban előfizetett tartalmak visszamenőleges megvásárlására csak meglévő előfizetés esetén biztosít lehetőséget, a szokásos előfizetési díjakon felül.
Nem szeretnék illegális eszközökhöz folyamodni – milyen lehetőségeim vannak, hogy az Elsevier folyóiratcikkeit legálisan elérjem?
A honlapunkon korábban összegyűjtöttük azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével biztosítható a tudományos szakirodalomhoz való legális hozzáférés. Ez természetesen csak a cikkek egy részére igaz, de a legtöbb esetben léteznek alternatív és legális lehetőségek a cikkek letöltésére.
Emellett a kiadó Clinical Key adatbázisa továbbra is elérhető, 2019-ben 13 előfizető intézményben, így az Elsevier orvosi tartalmaihoz továbbra is biztosított a hozzáférés ezeken a helyeken. A Compass adatbázis segítséget nyújt a tájékozódásban.
Mi a helyzet a Scopus hozzáféréssel?
2017-ben a kiadóval kötött megállapodás értelmében a Scopus a ScienceDirect előfizetéshez kapcsolt termékként került beszerzésre: az intézmények csak együttes előfizetés esetén férhettek hozzá mindkét tartalomhoz, külön-külön nem volt lehetőség ezek előfizetésére.
A Scopus adatbázisra 2017 előtt 20 intézmény fizetett elő, az árukapcsolás után ez a szám 40-re nőtt. Azonban ez a modell nem hozta magával a használat növekedését: 2017-ben 40 intézmény együttesen alacsonyabb használatot mutatott, mint 20 intézmény 2016-ban.
Ezért a bizottság az árukapcsolás felbontását tűzte ki célul, azonban a kiadó ragaszkodott hozzá, hogy a Scopus továbbra is a ScienceDirect előfizetéshez legyen kötve. Egyedül akkor egyeztek volna bele az igény-alapú beszerzésbe, ha az intézmények előfizetési díjai drasztikusan növekednek.
Jelen pillanatban a Scopus előfizetés folytatására tehát nincs lehetőség ScienceDirect előfizetés nélkül.
Akkor ez most azt jelenti, hogy Magyarország kikerül az olyan nemzetközi rangsorokból, amelyek a Scopus adataira alapulnak?
Nem. A Scopus rekordjai az indexelt folyóiratcikkek metaadatain alapulnak, az előfizetésnek ezekhez semmi köze.
A szakirodalom követéséhez, MTMT adatok karbantartásához, doktori eljárásokhoz elengedhetetlen a Scopus használata. Mit tehetek hozzáférés nélkül?
A tárgyalóbizottság és a széles szakmai közösség véleménye szerint a tudományértékelési rendszerek meghatározásakor tartózkodni kell a konkrét piaci termékek értékelési szabályzatokba való beépítésétől, mivel éppen ezek a mérőszámok és platformok segítik a szolgáltatókat a monopolhelyzetük megtartásában.
Az idézettségi adatok eléréséhez továbbra is használható lesz a Clarivate Analytics cég Web of Science adatbázisa. Tisztában vagyunk vele, hogy az egyes termékek lefedettsége különböző, és hogy egyes tudományterületeken a fontosabb folyóiratok csak egyik vagy másik adatbázisban szerepelnek.
Az elmúlt években több szabadon hozzáférhető termék is megjelent a piacon, amely kiválthatja a fenti két adatbázis használatát a szakirodalom és az idézettségi adatok nyomon követésében. A korábban idézett alternatív hozzáférést biztosító lehetőségek között külön fejezetben foglalkoztunk az olyan bibliográfiai adatbázisokkal, mint a Dimensions, 1findr, Lens, vagy a Semantic Scholar.
De a Scopus nélkül még azt sem látom, hogy egy folyóirat milyen Q1-Q4 kategóriába tartozik. Nem lehet ezeket az adatokat valahonnan máshonnan elérni?
A Q1-Q4 besorolások valóban a Scopus adatain alapulnak, azonban az ezt szolgáltató Scimago Lab által fejlesztett termék, a SCImago Journal & Country Rank szabadon elérhető.
Mi a következő lépés? Elképzelhető, hogy a jövőben megegyeznek a felek?
2018-ban várhatóan már nem tartunk több tárgyalási fordulót. Amennyiben a kiadó változtat az üzletpolitikáján és az általa oly sokat emlegetett „választási lehetőségek” közé beemeli a Read & Publish opciót, úgy mi is készek vagyunk ismét leülni a tárgyalóasztalhoz. Minden erőnkkel a megállapodás létrehozásán fáradozunk, és nagyon reméljük, hogy összhangban a változó nemzetközi fejleményekkel és tendenciákkal, meg fogunk tudni állapodni az Elsevierrel.
Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a hozzáférés megszűnése a magyar tárgyalási pozíció változását is magával hozza: előfizetés hiányában a magyar álláspont nem a jelenlegi előfizetési díjakat fogja kiindulási alapnak tekinteni.
Az intézmények önrészeivel kapcsolatban, és a további lépésekről minden felmerülő kérdésre választ adunk a későbbiekben, addig is javasoljuk, hogy tanulmányozzák a nemzetközi példákat:
- Svédországban az Elsevier előfizetési díjak megspórolásával több intézmény is létrehozta, vagy növelte a már meglévő Open Access publikálási alapját.
- Finnországban a tárgyalások előmozdítására a kutatók bojkottot szerveztek.
- Németországban a kutatók az Elsevier folyóiratainál betöltött szerkesztőbizottsági tagságukról mondtak le a tárgyalások során.
- A Kaliforniai Egyetem levélben kérte a kutatóit, hogy vegyék fontolóra a lektorálási munka felfüggesztését kiadó folyóiratainál.
