Családi háttér

Kégl Sándor életére vonatkozóan kevés eredeti forrásanyag áll rendelkezésünkre. Életében, illetve halála után csak nagyon rövid méltatások, visszaemlékezések jelentek meg, 1 amelyek azonban már akkor is sokszor egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaztak. Az utóbbi időszakban két jelentősebb publikáció foglalkozott az orientalista életével és munkásságával, amelyek közül az egyik egy átfogó tanulmány a Vámbéry tanítványról, 2 a másik pedig elsősorban Kégl és az Akadémiai Könyvtár kapcsolatát tárta fel. 3 Az életére vonatkozó egyetlen hosszabb és hiteles visszaemlékezés öccse, János tollából maradt fenn 1924-ből, amely azonban, ahogy azt írója is tudta, számos pontatlanságot tartalmaz.

Kégl Sándor katolikus földesúri család sarjaként 1862. dec.1-én született 4 a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozó, a mai Kiskunlacháza és Bugyi közt fekvő Szúnyog (Szunyogh) pusztán. 5 Öt gyermek közül másodikként látta meg a napvilágot. Öccsének, Jánosnak visszaemlékezése szerint gyermekkorában a katonásdi volt a kedvenc szórakozása, ez iránti vonzalmáról tanúskodnak fennmaradt rajzai is.

Iskolái

Iskoláit a családi birtok közelében fekvő Áporka község református elemi népiskolájában kezdte meg, ahol tanítója Pólya Imre volt. Hittanból azonban Szabó István peregi plébános előtt tett vizsgát. Már ebben az időben is szeretett olvasni. Kedvenc olvasmányai közé tartoztak Franz Hoffmann (1814-1882) művei.

Gimnáziumi tanulmányait kevés kivétellel magántanulóként végezte, nagyhírű budapesti gimnáziumokban. 1873-tól három tanéven át a mai Lónyay Utcai Református Gimnázium elődjének, a Pesti Református Főgymnasiumnak 1859. november 3-án átadott Kálvin téri épületébe járt vizsgázni.

Az ezt követő négy tanévben a Piarista Gimnázium hallgatója volt Budapesten. Másfél évig látogatta is az iskolát, majd két és fél évig magántanulóként vizsgázott. 6 Neve 1876-1880 között szerepel a budapesti kegyestanítórendi főgymnasium névkönyveiben. 7

Feltűnő, hogy ebben a korszakban a nyelvi tárgyakból (latin, görög, német) soha nem szerzett jeles osztályzatot, sőt negyedikes osztályfőnöke, Rappensberger Vilmos, aki a gimnázium egyik némettanára volt, édesapjának megjegyezte, hogy Sándor „a nyelvek iránt kellő fogékonysággal nem bír”. 8

Az érettségi vizsgát a Markó utcai Áll. Főgimnáziumban tette le 1881-ben. 9

A könyvek gyűjtése iránti hajlama már a gimnázium alsóbb osztályaiban megmutatkozott, s az érettségi alatt már a nevesebb német, angol, francia és olasz írók munkái megvoltak saját könyvtárában. Nem véletlen, hogy érettségijekor a gimnázium irodalomtanára megállapította, hogy az ő működése alatt hasonló készültségű tanuló irodalomból nem felelt, hiszen ő már akkor kellő precizitással eredetiből fordította a német, francia, angol és olasz híres írók munkáit.

Az érettségi vizsga letétele után négy éven keresztül idegen nyelvek tanulásával foglalkozott. Ez idő alatt tanult meg orosz, holland, dán, svéd, spanyol és portugál nyelveken. Majd érdeklődése a keleti nyelvek felé fordult, Rückert műfordításainak és Vámbéry műveinek hatására arab, perzsa és török nyelvek tanulásához fogott. Keleti nyelvismereteinek tökéletesítése céljából 1884-ben illetve más források szerint 1885-ben a budapesti egyetemre iratkozott be, ahol szellemi irányítói Vámbéry Ármin, Goldziher Ignác 10 és Hatala Péter voltak. 1889. május 20-án tett bölcsészdoktori szigorlatot summa cum laude eredménnyel. Értekezése egy 14. századi egyiptomi szerző, Damírí leghíresebb művének (Az állatok élete) tartalmi elemzése. Vizsgájának főtárgya a sémi nyelvek voltak, amelyekből Hatala Péter kérdezte, melléktárgyai a török-tatár nyelv és a perzsa nyelv és irodalom voltak, s ezekből Vámbéry Ármin vizsgáztatta. 11

Tanulmányút és tudományos pályája kezdete

Egyetemi diplomájának megszerzése után, Vámbéry biztatására 1889. október 1-én, tanulmányút céljából Teheránba utazott, hogy gyakorlati perzsa nyelvtudását elmélyítse, s ezzel készüljön fel az általa választott tanári pályára. Több hónapnyi távolléte alatt családjával rendszeresen tartotta a kapcsolatot, pénzt küldtek számára, s ami az igen összetartó család távolba szakadt tagjának talán még fontosabb lehetett, mindannyian beszámoltak neki az otthoni eseményekről. Édesapja 1889. november 5-én kelt leveléből arról is értesülünk, hogy Pesten jártakor felkereste Vámbéryt, aki nemcsak tanára volt, hanem a későbbiekben is támogatója maradt, s aki „jószivű részvéttel nyilatkozott utazási ügyeidről, – nyelvismereti előnyeidről, – választott nyelvtanári pályádban kilátásaidról. … Vámbéry beszélte, hogy legközelebbi feladatul részedre azt véli helyesnek: miszerint némi irodalmi dolgozattal adnál jelt magadról – a’ mit aztán Ő az Academianak benyujtana –.”

Teheránból hazatérve egymás után jelentek meg a nagyközönségnek szóló, ugyanakkor elmélyült ismeretekről és pompás megfigyelésekről tanúskodó cikkei az Egyetértés, a Magyar Salon és a Vasárnapi Ujság hasábjain. Ezzel egy időben kezdett el dolgozni egyik legjelentősebb tudományos művén (Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből), amelynek rövidített változata az egyik legrangosabb német folyóiratban is megjelent (Zur Geschichte der persischen Litteratur des 19. Jahrhunderts. ZDMG 47 (1893) 130-142). Az 1890-es évek első felében rendkívül termékeny volt, cikkei jelentek meg magyarországi és külföldi folyóiratokban, valamint ekkor kezdte el írni a Pallas Nagylexikonban 1893-1897 között megjelent szócikkeit.

Az egyetemi oktató

Az 1893-1894-es tanévben magántanár lett perzsa nyelv és irodalomból a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetemen. 12 E törekvésében Vámbéry Ármin támogatta.

Az 1907-1908-as tanévben címzetes nyilvános, rendkívüli tanárrá nevezték ki. 13 1914. március 20-án több neves tudós – Goldziher Ignác, Bleyer Jakab, Schmidt József, Yolland Artur, Marczali Henrik, Angyal Dávid és Áldásy Antal – javasolta, hogy kapja meg a nyilvános rendkívüli tanári címet. 14 Két további ülés – Beöthy Zsolt 15 illetve Szinnyei József elnökletével 16 – javasolta, hogy „a bizottság … terjessze az indítványt pártolólag a Kar elé, s egyúttal kérje föl a Kart, hogy a perzsa nyelv és irodalom ny. rk. katedrája szervezése ügyében tegye meg a lépéseket, s hogy még e lépések megtétele előtt – tekintettel a Karban felmerült szükségletekre – Dr. Kégl Sándor cz. rk. tanárt a ny. rk. tanárok összes jogaival felruházza.” Annak ellenére, hogy a szakma jeles képviselőinek támogatását élvezte, nem maradt fenn arra vonatkozó dokumentum, hogy a Kar ezt az előterjesztést elfogadta volna, illetve Kégl Sándor neve sem szerepel a Bölcsészettudományi Kar nyilvános rendes és nyilvános rendkívüli tanárai sorában. 17

Kégl egyetemi pályafutásának alakulásában valószínűleg nagy szerepet játszott az a tény, hogy a történelmi események (világháború, proletárdiktatúra) hátrányosan érintették az egyetemi oktatást is. Mindezek ellenére az orientalisztika helyzetének javítására irányuló próbálkozások ezekben az években is folytatódtak, s az ekkor készült iratokban Kégl Sándort mindig a magyar iranisztika egyetlen igazi képviselőjeként találjuk megemlítve. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben az időszakban – mint ahogy azt Goldziher Ignác előterjesztésében olvashatjuk – összesen hét tudós rendelkezett orientalisztikában habilitációval, vagyis Kégl a Repiczky Jánost, valamint a rövid ideig tanító Dallos Gyulát követő első nagy generáció tagja volt.

Kégl Sándor nevével az egyetem tanrendjeiben 1896-tól kezdve egészen haláláig, 1920-ig találkozunk. Ahogy testvére fogalmaz, mindvégig titulo sine vitulo oktatott, azaz fáradozásáért honoráriumot nem kapott, de „kötelességét mindig lelkiismeretesen teljesítette, … tanítványai szerették, ragaszkodtak hozzá.” Ez a jó kapcsolat világlik ki abból a néhány fennmaradt levélből, amelyek egykori tanítványai tollából származnak, és ez a szeretetteljes légkör árad abból az egyetlen fennmaradt fényképből, amely őt tanítványai körében ábrázolja. 18

A mindvégig oktatott perzsa nyelvtanon kívül rendszeresen tartott szövegolvasásokat a perzsa irodalom legjelentősebb alkotásaiból, mint pl. Háfiz és Omar Hajjám költeményei, Szádi Busztánja, Firdauszi Sáhnáméja stb. 1900-1906 között indológiai órákat is tartott, illetve egy összehasonlító kurzust a perzsa és szanszkrit eposzi költészetről. 19

Goldziher Ignáchoz 1905 decemberében írt leveléből tudjuk, hogy egy ideig – feltehetőleg Goldziher kérésére – arab nyelvtant is oktatott, de tekintettel az adminisztrációs nehézségekre, ennek nyomát a tanrendekben nem látjuk.

Lelkes oktató volt, amit az is bizonyít, hogy a Kar által a magántanárokra bevezetett óraszám korlátozást az 1915-1916-os tanévben túllépni szándékozta, ezért felszólították új tanrendtervezet benyújtására. A következő tanévben érzékenyen érinthette lelkesedését, hogy a Kar június hó 22-én hozott határozata szerint „bölcsészetkari előadások között szereplő perzsa nyelv és irodalmi collegiumok tandíjmentesség szempontjából csupán 2 órában számíttatnak be”. 20

Nemcsak odaadó tanára volt az egyetemnek, de hálás diákja is nagy mestereinek. Mint Goldziher Ignác tanítványai közül „korra, állásra, tudományos tekintélyre az első”, oroszlánrészt vállalt egykori tanára hatvanadik születésnapjára rendezett ünnepség megszervezésében, valamint az ott átadott emlékkönyv létrejöttében.

Akadémiai tagság

Kégl Sándort az Akadémia 1906. évi Nagygyűlésén választották meg az I. Osztály levelező tagjává az A alosztályban, ahova az alapvetően filológiai stúdiumnak tartott orientalisztika tartozott. 21 Ezt az eseményt régóta várták tudós barátai, akik 1899-től évente ajánlották az Akadémia tagjai közé való választását. Első és legkitartóbb támogatója egykori mestere Vámbéry Ármin, az Akadémia tiszteleti tagja volt, aki öt egymást követő évben terjesztette fel, a következő indoklással, amelyet mindig kiegészített Kégl jelentősebb publikációinak felsorolásával: „Alulírt dr. Kégl Sándor urat, ki évek óta a perzsa nyelvet és irodalmat sajátos tanulmányai tárgyává tette, s ki e téren előnyösen működik, levelező tagnak ajánlom”. 22 Vámbéry jelölései azonban ezekben az években nem vezettek eredményre, ezért 1904-ben már ketten, részletes indoklással ajánlották: gr. Kuun Géza tiszteleti tag és Goldziher Ignác rendes tag. Az első áttörés azonban csak 1905-ben történik, amikor neve második helyen felkerül a tagsági kijelölések közé Vámbéry Ármin tiszteleti, Goldziher Ignác rendes és Kúnos Ignác levelező tagok ajánlására, akik csatlakoznak gróf Kuun Géza előző évben írt véleményéhez. Mivel azonban ekkor csak két üres levelező hely állt rendelkezésre, s első helyen is két név szerepelt, megválasztására nem sok remény volt. 23

Mindezen előzmények után Vámbéry Ármin és Kúnos Ignác közösen megfogalmazott, teljes irodalmi munkásságát felsorakoztató 1906. január 20-án kelt ajánlása hozza meg számára az akadémiai tagságot. A két tudós kiemelte, hogy „Kégl mind képességénél, mind kitartó és lankadatlan szorgalmánál fogva, mindenképpen rászolgált arra, hogy Akadémiánk őt végre is tagjai közé sorozza. A perzsa nyelvnek és irodalomnak a mi tudományos életünkben ő úgyszólván az egyedüli művelője és dolgozatai… tudományos értékűek. …Kégl Sándor a perzsán kívül szanszkrit és hindu nyelvi és irodalmi tanulmányokkal is foglalkozik és csak további lelkes ösztönzőül fog neki szolgálni, ha Akadémiánk tagjai közé fogja őt fogadni.” 24

Kégl Sándor 1906. december 3-án olvasta fel Dselâl ed-Dîn Rûmî négysoros versei c. székfoglaló értekezését, s ezzel egy időben elrendelték tagsági oklevelének kiadását. 25

Akadémiai tevékenység

Jóllehet akadémiai tagságát több éves hiábavaló próbálkozás előzte meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy már jóval megválasztása előtt ne tartott volna felolvasásokat az I. Osztály ülésein, mint vendég. Első akadémiai szereplése Vámbéry Ármin közbenjárására valósult meg, aki feltehetőleg az I. Osztály akkori elnökének, vagy titkárának Hunfalvy Pálnak, illetve Gyulai Pálnak 1890. december 2-án kelt levelében ajánlja figyelmébe egykori tanítványának új forrásokon alapuló dolgozatát. Ezek a tanulmányai természetesen meg is jelentek az akadémiai Értekezések köteteiben. Első engedélyét 1891-ben kapta. 26 A szokásoknak megfelelően a dolgozatot bírálatra adták Goldziher Ignácnak. Ez sajnos nem maradt fenn, de Goldziher megjegyzéseit Kégl örömmel használta fel a végleges változatban. Ezt más előadások is követték, 1902. március 20-án például, egy meleg hangú levélben arról értesíti őt Heinrich Gusztáv (az I. Osztály elnöke 1901-1905), hogy „az összes ülés engedelméből” ő olvashatja fel értekezését április 7-én.

Az 1900-tól három évenként tartandó előadásokkal a keletkutatás új fórumát teremtette meg Duka Tivadar 2.000 korona alaptőkével létrehozott Kőrösi Csoma Sándor alapítványa. 1909-ben gróf Teleki Pál rövid felszólalása mellett Kégl Sándor tartott az ázsiai kultúra körébe tartozó tudományos előadást Hindusztáni tanulmányok címmel.

Részvételére számítottak a Kelet országaival, kultúrájával foglalkozó különböző bizottságok. Ennek tanúbizonysága, hogy az Akadémia levelező tagjaként választották be az 1914-ben létrehozott Balkáni Bizottságba, melynek további tagjai Asbóth Oszkár, Goldziher Ignác, Kúnos Ignác és Melich János voltak. 27 1919-ben a 79. Nagygyűlésen felállított VI. Keleti Bizottság tagjai között is szerepel a neve Asbóth Oszkár, Goldziher Ignác, Heinrich Gusztáv, Kúnos Ignác, Láng Nándor, Petz Vilmos és Schmidt József társaságában. 28

Széleskörű keleti nyelvtudása szinte predesztinálta arra, hogy taggá választása után jelentős szerepet vállaljon az Akadémia könyvtárának gyűjteményébe tartozó keleti kéziratok katalogizálásában. Az Akadémiai Értesítő 1907-1909-es köteteiben e jelentős tevékenységéről megjelent hírek mellett fennmaradt néhány levél is, amelyek azt bizonyítják, hogy szakértelmére égető szüksége volt az Akadémia könyvtárának.

Heinrich Gusztávnak a kéziratok leírásával kapcsolatos kicsit sürgető levelére jól rímel a Könyvtár 1906. évi jelentése, amely szerint „Kégl Sándor úr …. már eddig is 45 perzsa, 42 arab és 59 török kézirattal készült el.” 29 A következő évi jelentésből már 250 török kézirat lajstromozásáról értesülhetünk, míg a Könyvtár 1908. évi jelentése már a munka befejezéséről tudósít. 30

Szakmai kapcsolatai, levelezése

Nemcsak az Akadémia által felállított bizottságok fogadták őt szívesen tagjaik sorába, hanem más szakmai testületek is, mint pl. a Török Társaság, vagy a Magyar Keleti Kulturközpont.

Jóllehet a magyar tudományos fórumokon előadóként is folyamatosan jelen volt, a nemzetközi tudományos életben már nem vett részt, ahogy idegen nyelven is csak néhány publikációja jelent meg, s azok is elsősorban az 1890-es években. Ugyanakkor 1902-ben saját költségén részt vett a Hamburgban rendezett 13. nemzetközi orientalista kongresszuson, 31 ahol többek között megismerkedett Paul Horn (1863-1908) német iranistával, akivel annak haláláig rendszeresen levelezett. Erre vonatkozó információval csak öccse visszaemlékezése szolgál, mivel Kégl Sándor levelezése csak töredékes formában maradt fenn.

A polihisztor

Kégl Sándor nemcsak az egyetemen, az Akadémián, illetve a keletkutatók körében örvendett ismertségnek és elismertségnek. A különféle keleti kultúrákban és nyelvekben való jártassága és véleményének megbízhatósága sokakat indított arra, hogy akár hivatalosan, akár magánemberként hozzá forduljanak szaktanácsért.

Ezek közé tartozott például Hampel József, a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának igazgatója, Kassai Vidor, a Népszínház egykori híres művésze, és sokan mások, akik egy-egy etimológiai kérdés megoldását várták tőle.

Publikációinak jelentős része nem keleti témájú volt. Ezeken belül kiemelkednek angol irodalommal foglalkozó írásai, amelyeket a korabeli és a mai tudomány is számon tart. 32

Irodalmi működésének jelentős területét képezik azok a recenziók, amelyek kezdetben (1891-1893 között) a Budapesti Szemle, majd 1895-1911 között az Egyetemes Philológiai Közlöny hasábjain jelentek meg. Ezekben elsősorban az érdeklődési körébe tartozó frissen megjelent, többnyire általa azonnal beszerzett, keleti irodalommal, nyelvtudománnyal foglalkozó műveket ismertette. Tekintettel arra, hogy e tudós szinte az összes európai nyelven könnyedén olvasott, áttekintéssel rendelkezett a korabeli orientalisztikáról, bármely országban, bármely nyelven művelték is azt.

Öccsének, Jánosnak visszaemlékezése szerint „hivatalos kötelességeit a legnagyobb pontossággal teljesítette, s hogy eme kötelességeit tanári állásának megfelelően töltse be, az önképzésre nagy gondot fordított.”

Élete végén hadifoglyoktól a csuvas és mordvin nyelv tanulásába kezdett, 33 s tőlük több népies elbeszélést is feljegyzett.

Halála

Kégl Sándort 1920. december 28-áról 29-ére virradóra súlyosan beteg öccse ágya mellett virrasztva lelte a halál. 34 Távozása nagy űrt hagyott maga után. Az egyetemen végképp összeomlottak azok a próbálkozások, amelyek egy önálló iranisztikai tanszék megvalósítására irányultak. Önálló szakként, iranisztikai tanulmányok csak sokkal később, 1958-ban indultak az ELTE Bölcsészettudományi Karán újjáalakult Általános Nyelvészeti Tanszék keretein belül.

Hirtelen halála miatt tudományos értekezést a csuvas, illetve mordvin nyelvről és folklórról sem írhatott, mint ahogy nagyon sok téma befejezetlen maradt az életműben.

Temetésére december 31-én került sor a peregi temetőben. Az Akadémia, mivel későn kapott értesítést, csak táviratilag tudta kifejezni részvétét. 35 Az I. Osztály Goldziher Ignácot kérte fel az emlékbeszéd megtartására, de erre az ő 1921-ben bekövetkezett halála miatt nem került sor. 36

A szakmát ért veszteséget meleg hangú nekrológjában foglalja össze Nagy Gyula, aki így ír: „Kégl egy született perzsa szeretetével szerette s egy született perzsa ismereteivel művelte a perzsa irodalmat”. 36