Egyetemi diplomájának megszerzése után Kégl Sándor 1889. október 1-én tanulmányút céljából Teheránba utazott. Útjának első állomása Konstantinápoly volt, ahol azokkal a tudósokkal találkozott, akik a Corvinák felkutatására időztek ott. 1

Itt töltött 8 napot, találkozott a delegáció tagjaival, köztük egyik mesterével, Vámbéry Árminnal, aki ellátta különböző ajánlólevelekkel. Ezek egyikét francia nyelven írta és az 1889-es európai utazása során Budapestre is ellátogató Násziraddín sahnak 2 (uralk. 1848-1896) címezte, akivel az év augusztus 27-én, az Akadémián ismerkedett meg. Konstantinápolyból hosszú és viszontagságos út után érkezett Kégl Sándor a perzsa fővárosba, Teheránba, ahol közel fél évet töltött, mely idő alatt a perzsa irodalmat, népköltészetet, népszokásokat tanulmányozta. Perzsiai tartózkodása meghatározó jelentőségű volt pályája alakulásában. Az egyetemen sémi filológiai képzésben részesült, illetve perzsa, török és arab nyelvet és irodalmat hallgató Kégl itt vált igazán iranistává, az itt gyűjtött forrásanyagból nőttek ki későbbi legjelentősebb publikációi, valamint itt alapozta meg felbecsülhetetlen értékű perzsa kéziratokat és litográfiákat tartalmazó könyvtárát.

1890 februárjában tért vissza Perzsiából. Útjának nemcsak tudományos eredményei lettek, a nagyközönség számára írt, a Magyar Szalon, az Egyetértés és a Vasárnapi Újság hasábjain megjelent beszámolói a mindennapi perzsa életet hozták közel a magyar olvasókhoz.

Kégl Sándor teheráni útjáról visszatérve is folytatta a Perzsiára vonatkozó régi és kortárs útleírások gyűjtését. Az itt látható térkép és útjának állomásait bemutató képek kivétel nélkül az ő utazási irodalom gyűjteményéből származnak.